Kedves Barátaim Naplóm!

A szartenger közepén ülünk egy gyorsnaszádban ladikban, és hamarosan még az a vacak fűnyírómotor is felmondja a szolgálatot, amivel eddig evickéltünk. Kell egy új, nagyon, de legalább egy pár evező, különben belefulladunk a bűzbe. Jobban teljesít egy rossebet, tőlem tudd meg, és csak rosszabb jön; az államadósság nő, a munkanélküliség nő, a beruházási ráta csökken, a forint zuhan, a bankokat nem lehet tovább adóztatni, ha államosítjuk a közműcégeket, a nyakunkba szakad az is, és ha beérik az a néhány uniós eljárás, ami épp folyamatban van, akkor jó eséllyel keletkezik még néhány száz milliárd mínusz a költségvetésben. Ja, el ne felejtsem, az egészségügy romokban, az oktatási rendszer romokban, a közigazgatás romokban.

Ki fogja állni a cehhet, majd Te? Az unió? Az IMF? A kínaiak? Mit gondolsz, miért kellett még a választások előtt Putyinnal bizniszelnem? Az oroszok, na azok legalább hajlandóak lesznek kisegíteni, a régi, jó viszonyra való tekintettel, cserébe bővítjük nekik a szférát, az érdekest. Tudnom kellett még a kampány előtt, adnak-e majd lóvét, vesznek-e állampapírt, vagy valami, különben kénytelen lettem volna elveszíteni a választásokat. Fogalmam nincs, azt hogyan hajtottam volna végre, ezek az összefogósdiak akkor sem tudnának nyerni, ha tálcán nyújtanám nekik a győzelmet. Valahogy azért csak sikerült volna, aztán a Feri az Attila kap még egy ciklust, 18-ban megmentőkként térhettünk volna vissza, 22-ig aztán elevickélünk megint azzal, hogy „elmúltnégyév“. De így akkor, hogy a ruszkik adnak lóvét, így marad minden a régiben, kormányon könnyebb stadiont építeni, mint ellenzékből.

Minden olyan jól alakult; erre a kretén ukránok elkezdenek itt pattogni, forradalmat csinálnak, elzavarják a despotájukat orosz bábjukat elnöküket, ivánék meg durciból annektálják a Krímet. Tőlem meg elvárja az ellenzék, hogy nyissam ki a számat, foglaljak állást, tiltakozzak, hivatkozzak a budapesti egyezményre, hamár budapesti, és én vagyok Budapesten a miniszterelnök. Tiltakozok én azonnal, amint a Bajnai megígéri, hogy berakja a költségvetésbe azt a pénzmagot a következő 4 évben, amit a Putyin nem fog, ha magamra haragítom. Erre már nem hajlandó, mi? Hát akkor ennyike, ahogy a való-világban mondanák. A kutya ugathat, de a karaván csak akkor tud haladni, ha az orosz medve tejel a tevéknek, hogy kedvenc dakota képzavarommal éljek.

Ez az egyik fele. A másik meg, hogy addig nem tudok nyilatkozni, amíg zajlanak a fókuszcsoportos kutatások. Közhely, de attól vagyok én Magyarország történetének legsikeresebb miniszterelnöke, fényes vezénylő csillagtábornoka, hogy mindig tudom, mit akar hallani a nép, az istenadta nép, és pontosan azt mondom neki. Namármost egy ilyen tudathasadásos, skizofrén, önismereti nehézségekkel küzdő nép esetében, mint a magyar, ez korántsem olyan egyszerű. Egyrészt szeretnek a „forradalmár, szabadságharcos nemzet“ szerepében tetszelegni (lófaszt, aranyapám, a francia, az „forradalmár nemzet“, nem ez); másrészt szeretik ha a király/kormányzó/kádárelvtárs/miniszterelnök kézbentartja a dolgokat és megmondja nekik kerek-perec, mikor mit kell csinálni. Gondolkozni ugyanis nem szeretnek, ahhoz lusták, meg a felelősséget se vállalják semmiért, ahhoz gyengék és szégyellősek. Ezért kell nekik a törzsfőnök, aki megmondja, milyen sastollat tűzzenek a hajukba, és ha már nagyon elegük van, akkor „forradalmár nemzet“ lesznek, utána picsognak, hogy le lettek verve, rájönnek, hogy nekik ez a nagy önállóskodás nem megy, és keresnek másik törzsfőnököt, aki békét és biztonságot hoz nekik, de legalábbis nyugodt álmot. Körbe-körbe, karikába.

Eleddig sikerült egyszemélyben megtestesítenem ennek a skizofrén népnek minden vágyát: én voltam a forradalmár kvintesszenciája, hazazavartam a ruszkikat, az eeemútnyócévet, leráztam az unió, az IMF és a rezsi láncait; közben még azt is előírtam nekik, hogy a kölküknek vallásos nevelésben kell részesülnie. És akkor itt ez az ukrán helyzet, ha kinyitom a számat, könnyen felboríthatom a kényes egyensúlyt. Kit támogassak, a lázadó ellenzéket, vagy a dácsáját stadionnal aranyberakással díszítő törzsfőnököt? A jelenlegi, csak többé-kevésbé törvényes, kesze-kusza ukrán vezetést, vagy az erőt mutató oroszokat? Ha minden jól megy, hamarosan meglesznek a fókuszcsoportos felmérések eredményei, és akkor végre tudni fogom, mit kell mondanom. Ha szerencsém lesz, a nemzetközi helyzet addigra tisztázódik. Persze félreértés ne essék, bármikor megharapom a kezet, ami etet, ha találok másik kezet, és ha a választóim úgy akarják.