Kedves Barátaim Naplóm!

A szartenger közepén ülünk egy gyorsnaszádban ladikban, és hamarosan még az a vacak fűnyírómotor is felmondja a szolgálatot, amivel eddig evickéltünk. Kell egy új, nagyon, de legalább egy pár evező, különben belefulladunk a bűzbe. Jobban teljesít egy rossebet, tőlem tudd meg, és csak rosszabb jön; az államadósság nő, a munkanélküliség nő, a beruházási ráta csökken, a forint zuhan, a bankokat nem lehet tovább adóztatni, ha államosítjuk a közműcégeket, a nyakunkba szakad az is, és ha beérik az a néhány uniós eljárás, ami épp folyamatban van, akkor jó eséllyel keletkezik még néhány száz milliárd mínusz a költségvetésben. Ja, el ne felejtsem, az egészségügy romokban, az oktatási rendszer romokban, a közigazgatás romokban.

Ki fogja állni a cehhet, majd Te? Az unió? Az IMF? A kínaiak? Mit gondolsz, miért kellett még a választások előtt Putyinnal bizniszelnem? Az oroszok, na azok legalább hajlandóak lesznek kisegíteni, a régi, jó viszonyra való tekintettel, cserébe bővítjük nekik a szférát, az érdekest. Tudnom kellett még a kampány előtt, adnak-e majd lóvét, vesznek-e állampapírt, vagy valami, különben kénytelen lettem volna elveszíteni a választásokat. Fogalmam nincs, azt hogyan hajtottam volna végre, ezek az összefogósdiak akkor sem tudnának nyerni, ha tálcán nyújtanám nekik a győzelmet. Valahogy azért csak sikerült volna, aztán a Feri az Attila kap még egy ciklust, 18-ban megmentőkként térhettünk volna vissza, 22-ig aztán elevickélünk megint azzal, hogy „elmúltnégyév“. De így akkor, hogy a ruszkik adnak lóvét, így marad minden a régiben, kormányon könnyebb stadiont építeni, mint ellenzékből.

Minden olyan jól alakult; erre a kretén ukránok elkezdenek itt pattogni, forradalmat csinálnak, elzavarják a despotájukat orosz bábjukat elnöküket, ivánék meg durciból annektálják a Krímet. Tőlem meg elvárja az ellenzék, hogy nyissam ki a számat, foglaljak állást, tiltakozzak, hivatkozzak a budapesti egyezményre, hamár budapesti, és én vagyok Budapesten a miniszterelnök. Tiltakozok én azonnal, amint a Bajnai megígéri, hogy berakja a költségvetésbe azt a pénzmagot a következő 4 évben, amit a Putyin nem fog, ha magamra haragítom. Erre már nem hajlandó, mi? Hát akkor ennyike, ahogy a való-világban mondanák. A kutya ugathat, de a karaván csak akkor tud haladni, ha az orosz medve tejel a tevéknek, hogy kedvenc dakota képzavarommal éljek.

Ez az egyik fele. A másik meg, hogy addig nem tudok nyilatkozni, amíg zajlanak a fókuszcsoportos kutatások. Közhely, de attól vagyok én Magyarország történetének legsikeresebb miniszterelnöke, fényes vezénylő csillagtábornoka, hogy mindig tudom, mit akar hallani a nép, az istenadta nép, és pontosan azt mondom neki. Namármost egy ilyen tudathasadásos, skizofrén, önismereti nehézségekkel küzdő nép esetében, mint a magyar, ez korántsem olyan egyszerű. Egyrészt szeretnek a „forradalmár, szabadságharcos nemzet“ szerepében tetszelegni (lófaszt, aranyapám, a francia, az „forradalmár nemzet“, nem ez); másrészt szeretik ha a király/kormányzó/kádárelvtárs/miniszterelnök kézbentartja a dolgokat és megmondja nekik kerek-perec, mikor mit kell csinálni. Gondolkozni ugyanis nem szeretnek, ahhoz lusták, meg a felelősséget se vállalják semmiért, ahhoz gyengék és szégyellősek. Ezért kell nekik a törzsfőnök, aki megmondja, milyen sastollat tűzzenek a hajukba, és ha már nagyon elegük van, akkor „forradalmár nemzet“ lesznek, utána picsognak, hogy le lettek verve, rájönnek, hogy nekik ez a nagy önállóskodás nem megy, és keresnek másik törzsfőnököt, aki békét és biztonságot hoz nekik, de legalábbis nyugodt álmot. Körbe-körbe, karikába.

Eleddig sikerült egyszemélyben megtestesítenem ennek a skizofrén népnek minden vágyát: én voltam a forradalmár kvintesszenciája, hazazavartam a ruszkikat, az eeemútnyócévet, leráztam az unió, az IMF és a rezsi láncait; közben még azt is előírtam nekik, hogy a kölküknek vallásos nevelésben kell részesülnie. És akkor itt ez az ukrán helyzet, ha kinyitom a számat, könnyen felboríthatom a kényes egyensúlyt. Kit támogassak, a lázadó ellenzéket, vagy a dácsáját stadionnal aranyberakással díszítő törzsfőnököt? A jelenlegi, csak többé-kevésbé törvényes, kesze-kusza ukrán vezetést, vagy az erőt mutató oroszokat? Ha minden jól megy, hamarosan meglesznek a fókuszcsoportos felmérések eredményei, és akkor végre tudni fogom, mit kell mondanom. Ha szerencsém lesz, a nemzetközi helyzet addigra tisztázódik. Persze félreértés ne essék, bármikor megharapom a kezet, ami etet, ha találok másik kezet, és ha a választóim úgy akarják.

Kedves Naplóm!

Sok minden fog még történni Felcsúton, üzenem a politikai ellenfeleinknek. Mert hiába csinálnak ezekből a kérdésekből politikai ügyet, az élet már csak olyan mifelénk, hogy a karaván halad, és haladni fog a jövőben is.

A kutyák meg ugatnak, és ugatni fognak a jövőben is, de majd adunk rájuk kötelet szájkosarat. Addig, amíg erre a választások után sort nem kerítünk, elmondom, de csak neked, bizalmasan, hogy mi fog még történni Felcsúton:

• Kormányzati negyed
• Orbán Viktor (Én) lovasfocisszobra
• Futball EB
• Futball VB
• Olimpia
• Super Bowl
• Rendezvényközpont
• G9-ek csúcstalálkozó
• ENSZ BT találkozó
• Felhőkarcoló, mágnesvasút, űrközpont, antianyag-erőmű

De hadd részletezzem! Ezek közül a kormányzati negyed lesz a legegyszerűbb és legolcsóbb beruházás, ne aggódj, nem fogjuk úgy elkúrni, mint a Feriék, és nem fogunk milliárdokat kidobni már a tervek elkészítésére. Mivel a kormányzat úgy ahogy van, fölösleges (tekintve, hogy minden döntést egyszemélyben én hozok meg), csak a Miniszterelnökségnek kell új épületet létesíteni. A telket már megvettük, az alapanyag olcsó és kéznél van, vályogból lesz, a nép egyszerű gyermeke vagyok én, tisztelem a hagyományokat; nyáron hűvös, télen meleg, mi kell még? Ráadásul könnyű lesz újjáépíteni, miután a lázadók felgyújtották. Valamivel költségesebb lesz az engem ábrázoló focisszobor, mely a miniszterelnökség előtti téren fog magasodni. Csinálhatnánk költséghatékonyan, de olyat akarok, amit nem lehet ledönteni, lefejezni, ilyesmi. Az alapozása ezért 89 méter mély lesz, anyaga titánium, zafírréteggel bevonva. Lesz benne Én, focilabda, Gábriel arkangyal és birodalmi sas. A pontos kompozíció még kidolgozás alatt, várom a javaslatokat.

Stadion már épül, Felcsúton meg országszerte, ahol van pár négyzetméter szabad terület, a futball EB/VB/olimpia adja magát. A központi események természetesen itt, Felcsúton zajlanak majd, ennek egyszerű oka van: utálok utazni. Meg nem is érek rá, tekintve, hogy inkompetens seggnyalókkal vagyok körülvéve, és mindent nekem kell kézbentartanom. Ahogy a régi dakota közmondás tartja, ha Mohamed nem ér rá elmenni a hegyhez, akkor a hegy menjen Mohamedhez, pláne ha Mohamed Magyarország örökös kétharmados miniszterelnöke, vezénylő tábornoka és első polgára. A sportolókat az ócsai lakóparkban fogjuk elszállásolni, ha már senkinek nem kellenek azok a csilivili házak. Majd bevezetjük a gázt (Putyin azt mondta, az oroszok elintézik, kölcsönbe), természetesen építeni kell hozzá, de a Simicska vállalta anyagáron, plusz korrupció, plusz sikkasztás, plusz ellentételezés a pártnak. A jenkik könyörögni fognak, hogy nálunk tarthassák a Super Bowlt, kegyesek leszünk és megengedjük nekik, ne mondhassa senki, hogy nem ápoljuk az euroatlanti kapcsolatokat. De rendes focilabdával kell majd játszaniuk, mert tojáslabdát én a stadionomban nem tűrök meg.

Úgy tűnhet, az eddigiek főleg látványberuházások és leginkább személyes kényelmemet valamint személyi kultuszomat szolgálják. Ebben van némi igazság, de lássuk be, megérdemlem, és megérdemli a falu is, mely ily nagyformátumú focistával ajándékozta meg a nemzetet. A rendezvényközpontot, na azt viszont muszáj felhúzni. Hol máshol tartanánk a G9 csúcstalálkozót? Ne akadékoskodj, G9, nem G8. A Gyuri mondta, hogy legföljebb pár év, és hazánk felzárkózik a világ legfejlettebb gazdaságaihoz, hála az unortodox gazdaságpolitikának és a félelmet nem ismerő kamatcsökkentésnek. Magyarország ezek után csatlakozik a G8-akhoz, akikből így értelemszerűen G9-ek lesznek. Csúcstalálkozó Felcsúton, ahol új korszak kezdődött a világtörténelemben, mikor megszülettem. Apropó új korszak, a G9 csúcs után az ENSZ Biztonsági Tanácsa is Felcsúton fog ülésezni. Pontosabban Felcsúton oszlatja fel magát, mert átruházza majd minden jogkörét Magyarországra (vagyis rám, effektíve én leszek az ENSZ BT), ezt is a Matolcsy jósolta meg, és én hiszek neki, eddig még sosenem tévedett semmibensenem.

A felhőkarcolót és a mágnesvasutat gondolom nem kell magyarázni, ezek nélkül egyetlen modern magyar falu sem képzelhető el, de legelőször azért Felcsúton épülnek majd fel. Hogy miért pont itt? Hát mert csak, valahol el kell kezdeni, nincs itt semmi látnivaló, lehet a karavánnak továbbhaladni. Az űrközpontot az oroszok építik, nemhogy hitelbe, de ingyen! Mondjuk nekem a tervrajzok alapján inkább interkontinentális rakéták indító-silóinak tűnt az a komplexum, de a Putyin megnyugtatott, hogy űrközpont az, ne aggódjak. Hát én nem aggódok, ha azt mondja, űrközpont, akkor űrközpont, mikor hazudtak nekünk az oroszok, naugye. Az antianyag-erőművet is a Putyin ígérte meg, aztán mondott valamit a tolmácsának, ami rozsdás KISZ orosztudásom alapján azt jelentette, hogy „Ezt a balfaszt bármivel be lehet etetni“, de a tolmács szerint félreértettem, csak az izmos vádlimat dicsérte. Izmos, bizony, nem hiába dekázok 100-at, minden nap!

Kedves Naplóm!

Megy már a panaszkodás pár napja, mert Fricz Tamás azt merte írni a Nemzetben (és meg merte magyarázni szóban a Gellértben), hogy Nekem, mint államférfiúnak és örökös kétharmados miniszterelnöknek, Magyarország fénylő csillagának, szeretett vezetőjének, sorsa jobbra-fordítójának, többgyermekes családapának, odaadó férjnek és hurkatöltőnek bizony jár az a viszonylagos jólét, amiben élni merészelek.

Szerintem meg a fanyalgók hallgassanak! Először is, Fritz Tamás sose írt vagy mondott ilyet; az úriembert Fricz Tamásnak hívják, „cz”-vel, az összes lelkes publicista, aki arra nem képes, hogy egy név írásmódjának utánanézzen, inkább hallgasson, és csókoljon kezet a minimálbér-emelésért. Jó, tudom, a Pali sem volt valami jó írásban, aztán mégis milyen jól keres, de lássuk be, neki azért voltak egyéb erényei. Ezen az apró problémán túllépve, mégis miért ne járna nekem a jómód? Sőt, ha már itt tartunk, miért ne járna nekem néhány ici-pici stadion, ha már annyira szeretem a focit? Hát van élő (vagy holt) ember Árpád apánk óta, aki többet tett volna a magyarságért, mint én?! Egyébként meg, Árpád apánk, mit adott ő nekünk, egy vacak medencét, ami ugyan szélvédett hely, de piszok nehéz szellőztetni... És én? Leszámoltam a bankokkal, a multikkal, a kommunistákkal, az IMF-fel, Brüsszellel és Moszkvával, leszámoltam a magánnyugdíj-vagyont, egyenesen bele a költségvetésbe, leszámoltam a határon túli magyarokat, bele a választói névjegyzékbe és folyamatosan számolom le a rezsit. Az államadósságot is leszámoltam, pont annyi, mint eddig. Épp most ajándékoztam meg népemet egy vadiúj atomerőművel, az is smafu? És akkor lakjak panelban?

Az erőmű, aminek nem képesek örülni, pedig alkalmi vétel volt, hűségpontokkal akciós, és éppen a választások előtt, a hülyének is megérte. Meg egyébként, helló, egy rohadt atomerőmű, betűzzem? A-T-O-M-E-R-Ő-M-Ű! Aztán picsognak, érted, hogy nem is ajándék, mert nekik kell kifizetni, meg drága lesz, meg nem éri meg, meg miért az oroszoktól, meg miért nem napelem. Azért bazmeg, mert az atom akkor is hasad, ha nem süt a nap. Csendben kérdem, a baloldaltól mit kaptak, IMF-hitelt? Jó, ez mondjuk barom érv, de a nép, az istenadta nép pont bekajálja, mert a gazdasághoz annyit sem értenek, mint a Matolcsy. A szerencsétlenek azért vettek fel IMF-hitelt, mert nem tudtak állampapírt eladni, szóval állampapír-adósság helyett IMF-adósság lett, számszerűleg oly mindegy, kinek tartozunk (jó, a kamat nem mindegy, meg a feltételek); nem baj, a zemberek úgyse értik az ilyen dolgokat, de mi itt egymás közt lehetünk őszinték. Még egy érv, hogy miért én vagyok a miniszterelnök és nem a jóskapista, és miért jóskapista lakik panelban, nem pedig én. Mindettől függetlenül, A-T-O-M-E-R-Ő-M-Ű, akinek nem tetszik, az rakjon propellert a tetőre, nem kötelező áramot venni, vagy világítson gyertyával.

Köztünk maradjon, de az per speciel jogos, hogy a Simicskának lófasz se jár. Az a baj, hogy nincs mit tenni, járulékos veszteség. Mégis mit gondolnak ezek, miből fizetem a kampányt, a CÖF-öt (egyéni támogatások, muhaha), az aktivistákat, a helyi potentátokat, a sleppet és a mindenből sápot húzókat? Direktbe mégse utalhatom a lóvét a Fidesz számlájára, és az Alkotmányba se írhatom bele, hogy nekünk ötször annyi támogatás jár, mint a többi pártnak. Demokrácia van, vagy mi a szösz, bár amíg egy A-T-O-M-E-R-Ő-M-Ű-nek sem tudnak örülni, addig én nem hiszek a demokráciában. Sajnos demokrácia nélkül az Unió nem utalna több lóvét, és egy kutyaólat sem tudnánk építeni, nemhogy fociakadémiát. Tehát marad a demokrácia, meg a centrális erőtér, ami azt jelenti, hogy a pénz középre áramlik, sajnos a Simicskán keresztül, aki közben kiveszi belőle a „jutalékát”. Ismétlem, ha rajtam múlna, egy kanyi vasat se látna, ha van jobb ötleted, hogyan csatornázzam az állami pénzeket a pártba, érdeklődéssel hallgatlak. Nincsen, mi? Gondoltam. Akkor marad a Közgép meg a Lajos, jobb híján. Ja, és A-T-O-M-E-R-Ő-M-Ű!!!

Kedves Naplóm!

Örömmel tájékoztatlak, hogy megnyertem a 2014-es választásokat! Ha minden jól megy, akkor kétharmaddal. Újra. Na, mit mondtam, ki az örökös kétharmados miniszterelnök, na, kicsoda? Hát én! Nem véletlenül nevezett a drága, jó édesanyám Viktornak...

Tudom, tudom, még meg sem voltak a választások, rossz dakota szokás előre inni a medve bőrére. De hát mit csináljak, ha egyszer csak azt hallom, hogy a baloldal (mitől baloldal ez, könyörgöm, én vagyok a baloldal, mondjuk a jobb és a közép is), szóval az úgynevezett baloldal, vagy mifene, közös listát állít a választásokra. És, ami a legszebb, Mesterházy lesz a miniszterelnök-jelöltjük. Komolyan, fiúk, a bal bokámba több karizma szorult, mint abba a csávóba összesen. Focis zsargonnal élve, a Gordon legalább kapusnak jó, de az Attila, hát azt pályára se engedném, maximum a lelátóról bedobált szemetet összeszedni. Pláne, ha a másik csapat a csodacsatárral áll fel. Eddig úgy voltam vele, miután a Feri olyan szépen felmosta velem a padlót, hogy tévés vitára soha többet nem megyek, de a Mesterházyt, azt én fogom kihívni, jutalomjáték lesz, végre villoghatok kicsit.

Ha már a Ferinél tartunk, kitalálták ezek az okosok, hogy beveszik őt is a buliba. Miért, könyörgöm, miért? Azért az 5 százalék szavazóért, akit hoz? Félreértés ne essék, én örülök neki, mókás kampányunk lesz. Előre várom, milyen üzenettel próbálják megszólítani a népet. „Kérünk még egy esélyt, lécci-lécci, ezúttal nem kúrjuk el, becsszó”, vagy mi? Épp most írt sms-t a Kubatov Gabi, hogyaszondja: „Hallottad a hírt, Viktor? Rommá szopatjuk őket a kampányban!” Dörzsölt egy mókus a Kubatov, azon se lennék meglepve, ha megvette volna a Ferit, vagy a szeretőjén keresztül manipulálná, simán kinézem belőle, meg a Feriből, hogy hagyja.

Zsebünkben a győzelem, ez már tuti, a kétharmadon talán kell melózni. Csökkentünk még egy kis rezsit, a NAV-ügyre ráülünk (meg Horváth szájára, ha nem fogja be), nyomatjuk a közmunkát és áprilisig nem államosítunk semmit. Ha nagyon muszáj, akkor megengedjük a trafikosoknak, hogy átlátszó ablakot szereltessenek be, úgy nem lesznek kirabolva kétnaponként, mi mindent megteszünk a dolgozó nép biztonságáért, és voilá, megvan a kétharmad. Nem mintha eddig nagyon paráztam volna, de azért csak ott az a sok bizonytalan szavazó, „sohase lehessen tudni”, ahogy dakota nagyapám mondotta volt, a focihoz is kell szerencse (meg jó stadion), hát még a politikához. Nem mindenki csíp minket, bár ha a Kádárral elvoltak évtizedekig, igazán nem értem, mi bajuk egy kis államosítással, központosítással, ideológiával meg személyi kultusszal; sajnos lenne, aki ellenünk szavazzon (már dolgozunk a problémán), de hogy erre a Dream Teamre nem fognak, az zicher.

Sigmund, a terapeutám szerint beképzelt vagyok. Elolvasta az előző bejegyzésemet, megígérte, hogy nem beszél róla senkinek, de a pontos diagnózishoz látnia kell, mondta. Persze kikérte magának, hogy „faszmániás pszichiáternek” neveztem. Egyrészt ez az én naplóm, annak nevezem benne, aminek akarom, másrészt meg ha egyszer az, válaszoltam. Azt is mondta, a végén kicsit elszaladt velem a ló, az egészséges önértékeléshez szerényebbnek kellene lennem. Nos, drága Sigmund, áprilisban meglátjuk, kinek kellene szerényebbnek lennie.

Kedves Naplóm!

Tisztázzuk az alapokat. A terapeutám szerint el kell kezdenem naplót vezetni. Azt mondja, felépülésemhez elengedhetetlen, hogy néha legalább saját magammal őszinte legyek. „Egészséges lelki életemhez feltétlenül szükséges, hogy kifejezzem az érzelmeimet és legbensőbb gondolataimat, méghozzá hétköznapi, egyszerű emberként, nem pedig felsőbbrendű lényként miniszterelnökként.” Bla-bla-bla. A terapeutám egyébként valamiért még ebben a naplóban sem kíván igazi nevével közösséget vállalni velem (nem mintha rajtam kívül bárki más olvasná, de még így sem), úgyhogy a továbbiakban Sigmundnak fogom nevezni. Nem, nem azért, mert hasonlít arra a Sigmundra. Igen, azért, mert neki is folyton a fasz körül jár az esze; végülis melyik pszichiáternek nem? És akkor még nekem vannak problémáim... Szóval Sigmund nyüstöl már egy ideje ezzel a naplóval.

Kezdetben próbált rávenni, hogy beszélgessek a barátaimmal. Mondtam neki, én vagyok Magyarország örökös kétharmados miniszterelnöke, definíció szerint nincsenek barátaim. Ajánlotta a feleségemet beszélgetőpartnernek. A feleségem rühelli a pofámat. Ahogy igyekszünk a külvilág felé is hangsúlyozni, teljesen átlagos házasság a mienk. Mi a helyzet a gyerekeimmel, kérdezte. A gyerekeim szarnak a fejemre, kivéve, mikor ki kell csekkolni az esküvői számlát meg kátyúztatni kell az utat. Sigmund állítja, ez teljesen normális, más családoknál is így van, ne aggódjak, de beszélgetnem mindenképpen kell valakivel. Meg akart győzni, hogy beszélgessek vele, végülis ezért fizetem, ez a szakmája, és titoktartást fogadott. Most komolyan, remélem egy percig sem hiszi, hogy egy perverz, faszmániás pszichiáterrel fogok érdemben kommunikálni... Próbáltam magammal beszélgetni, úgysincs senki más, aki bármilyen értelemben egy szinten lenne velem és képes volna akár csak a legcsekélyebb mértékben megérteni, de a szolgáim a stábom hülyének nézett miatta. Hiába mondtam nekik, hogy Sigmund vett rá a magammal beszélésre, legtöbbjük szerint ideje lenne igazi terapeutát keresnem, a képzelt barátok nem tesznek jót nekem. Kretének.

Úgyhogy maradt a napló. Ha írok, a stábom nem néz hülyének, ami néha azért jól jön. Plusz, ha írok, akkor a feleségem nem tud velem szexelni, ami nem néha, hanem mindig nagyon-nagyon jól jön. Nem mintha kívánna; én sem kívánom őt, úgy nagyjából ez az egyetlen dolog, amiben egyetértünk. Viszont már megint gyereket akar. Meggyőződése szerint azért vagyok ennyire sikeres, mert sok gyerekem van, ezért az alattvalóim a választópolgárok azt hiszik, megértem őket és majd az ő érdekükben kormányzom az országot. Lófaszt. Azért vagyok ennyire sikeres, mert kurvára én vagyok a legzseniálisabb politikus kishazánk újabbkori történelmében. De neki aztán magyarázhatok, tényleg, néha annyi esze nincs, mint a Semjénnek. Annál ostobább balfaszt pedig még nem hordott hátán a Föld.

Tehát napló. És hogy miért pont most kezdem el? A Krónika miatt. Merthogy kiszivárgott a sajtóba, és kapom miatta az ívet. Juteszembe, szólnom kell a Lázárnak, hogy csináljon már valamit a sajtóval, mert ez így nem állapot, hogy folyton minden kiszivárog. Vagy nem is a Lázárnak, az egy buzgómócsing, egy doboz cigiért nem lehet leküldeni, mert mindjárt államosítja és reprivatizálja az egész dohánypiacot. Majd a Navrának. Á, az úgyse csinál semmit, mostanában gyanúsan lapít, szerintem készül valamire... Na mindegy, majd keresek egy nem-teljesen-inkompetens, vastag arcbőrű kollégát a célra. Szóval a Magyar Krónika. Ha már itt tartunk, el ne felejtsem, a Kerényit ki kell kötöznöm az alkotmányasztalához, és alaposan el kell picsáznom egy bőrkötéses Alaptörvénnyel. Vagy mégsem. Az a perverz állat még élvezné is. „Nyílik a pitypang, megírom”??? A fejére húzok egy szép, érett, sárga biopecsenyekacsát, és addig dekázok vele, amíg bocsánatért nem könyörög a stilisztika tanszék vezetőjénél.

Pedig, pedig amúgy piszok jó ötletei vannak ám az Iminek, nem viccből tartom. Az egész Krónika kurvajó ötlet volt, pláne, hogy írhatok bele én is. A rádiózást kicsit már unom, ideje valami újat kipróbálni. Szóval piszok jó ötlet volt, aztán elcseszi ezzel a pitypangos-grillcsirkés szarsággal, és most rajtunk röhög mindenki. Hát kellett ez?! Hagyján, hogy röhögnek a Kerényin, hagyján, hogy röhögnek rajtunk; röhögnek rajtam, személyesen! Merthogy most akkor felcsapok újságírónak. Merthogy úgyse értek hozzá, meg ennyire ráérek, meg biztos vicces lesz. Hát mondok én valamit, hapsikáim! Nem csak, hogy én vagyok a legzseniálisabb politikus, az örökös kétharmados miniszterelnök, de én vagyok a legzseniálisabb, pont. Az utolsó nagy polihisztor. Az én kezemben éppen olyan jól áll a kordonbontó villáskulcs, mint a hurkatöltő és a gazdaságpolitika. Ha újságot akarok írni, akkor újságot fogok írni. Jól. Jobban, mint bármelyik ingyenélő firkász, akik, mellesleg jegyzem meg, mást se tudnak, csak szivárogtatni. Előbb tessék letenni valamit az asztalra, utána lehet ugatni. Hogy tiszta legyen: itt én vagyok a jani. A kétharmados. El Supremo, az alfa és az omega, én fingom a passzátszelet, és nekem jelent a titkosszolgálat.

Szóval írni fogok, mert így tartja kedvem. Naplót, egyelőre.