Kedves Naplóm!

Örömmel tájékoztatlak, hogy megnyertem a 2014-es választásokat! Ha minden jól megy, akkor kétharmaddal. Újra. Na, mit mondtam, ki az örökös kétharmados miniszterelnök, na, kicsoda? Hát én! Nem véletlenül nevezett a drága, jó édesanyám Viktornak...

Tudom, tudom, még meg sem voltak a választások, rossz dakota szokás előre inni a medve bőrére. De hát mit csináljak, ha egyszer csak azt hallom, hogy a baloldal (mitől baloldal ez, könyörgöm, én vagyok a baloldal, mondjuk a jobb és a közép is), szóval az úgynevezett baloldal, vagy mifene, közös listát állít a választásokra. És, ami a legszebb, Mesterházy lesz a miniszterelnök-jelöltjük. Komolyan, fiúk, a bal bokámba több karizma szorult, mint abba a csávóba összesen. Focis zsargonnal élve, a Gordon legalább kapusnak jó, de az Attila, hát azt pályára se engedném, maximum a lelátóról bedobált szemetet összeszedni. Pláne, ha a másik csapat a csodacsatárral áll fel. Eddig úgy voltam vele, miután a Feri olyan szépen felmosta velem a padlót, hogy tévés vitára soha többet nem megyek, de a Mesterházyt, azt én fogom kihívni, jutalomjáték lesz, végre villoghatok kicsit.

Ha már a Ferinél tartunk, kitalálták ezek az okosok, hogy beveszik őt is a buliba. Miért, könyörgöm, miért? Azért az 5 százalék szavazóért, akit hoz? Félreértés ne essék, én örülök neki, mókás kampányunk lesz. Előre várom, milyen üzenettel próbálják megszólítani a népet. „Kérünk még egy esélyt, lécci-lécci, ezúttal nem kúrjuk el, becsszó”, vagy mi? Épp most írt sms-t a Kubatov Gabi, hogyaszondja: „Hallottad a hírt, Viktor? Rommá szopatjuk őket a kampányban!” Dörzsölt egy mókus a Kubatov, azon se lennék meglepve, ha megvette volna a Ferit, vagy a szeretőjén keresztül manipulálná, simán kinézem belőle, meg a Feriből, hogy hagyja.

Zsebünkben a győzelem, ez már tuti, a kétharmadon talán kell melózni. Csökkentünk még egy kis rezsit, a NAV-ügyre ráülünk (meg Horváth szájára, ha nem fogja be), nyomatjuk a közmunkát és áprilisig nem államosítunk semmit. Ha nagyon muszáj, akkor megengedjük a trafikosoknak, hogy átlátszó ablakot szereltessenek be, úgy nem lesznek kirabolva kétnaponként, mi mindent megteszünk a dolgozó nép biztonságáért, és voilá, megvan a kétharmad. Nem mintha eddig nagyon paráztam volna, de azért csak ott az a sok bizonytalan szavazó, „sohase lehessen tudni”, ahogy dakota nagyapám mondotta volt, a focihoz is kell szerencse (meg jó stadion), hát még a politikához. Nem mindenki csíp minket, bár ha a Kádárral elvoltak évtizedekig, igazán nem értem, mi bajuk egy kis államosítással, központosítással, ideológiával meg személyi kultusszal; sajnos lenne, aki ellenünk szavazzon (már dolgozunk a problémán), de hogy erre a Dream Teamre nem fognak, az zicher.

Sigmund, a terapeutám szerint beképzelt vagyok. Elolvasta az előző bejegyzésemet, megígérte, hogy nem beszél róla senkinek, de a pontos diagnózishoz látnia kell, mondta. Persze kikérte magának, hogy „faszmániás pszichiáternek” neveztem. Egyrészt ez az én naplóm, annak nevezem benne, aminek akarom, másrészt meg ha egyszer az, válaszoltam. Azt is mondta, a végén kicsit elszaladt velem a ló, az egészséges önértékeléshez szerényebbnek kellene lennem. Nos, drága Sigmund, áprilisban meglátjuk, kinek kellene szerényebbnek lennie.

Szerző: Sigmund.F  2014.01.08. 18:23 1 komment

Címkék: kampány választás mszp gyurcsány bajnai mesterházy dk e-pm

A bejegyzés trackback címe:

https://orbannaploja.blog.hu/api/trackback/id/tr875747435

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.